A platyhelminthes evolúciós változásai,
A sarlósejtes vérszegénységet okozó gén elterjedése. A sarlósejtes vérszegénység egy autoszomális recesszív öröklődést mutató genetikai rendellenesség.
A fajok evolúciója A faj fogalmának értelmezése A biológiai evolúció során a platyhelminthes evolúciós változásai jelentek meg és tűntek el.
A fajok kialakulásának folyamata a speciáció.
Kihalások okai
Egy új faj kialakulása mikroevolúciós folyamatnak a végeredménye, de egyben újabb speciáció kiindulási alapját is szolgáltatja. A mikroevolúciós változások fő színterei a fajokat alkotó populációk és populációrendszerek.
Természetes populációk vizsgálatai azt igazolják, hogy az élőlények általában olyan csoportokba rendezhetők, melyek morfológiai, ökológiai, genotípusbeni és evolúciótörténeti szempontból egymástól elkülöníthetők. Ezt felismerve a taxonómusok bevezették a faj fogalmát. Taxonómiai megközelítésben a fajokat morfológiai bélyegeik alapján különítik el, hiszen az egyes fajok — mint alaksorozatok — között megszakítottság, különbség van.
Áttekintés 1. Célkitűzés A fejezet célja röviden áttekinteni az evolúciós változás mikroevolúció legfontosabb tényezőit, elemi folyamatait, amelyek a nagyobb léptékű változás alapját képezik. Részletes tárgyalásuk nem célunk, a koncepciót lásd például a Populációgenetika jegyzetben.
Bár ez a megállapítás általánosságban igaz, de a közel rokon fajok egyedeinek elkülönítése gyakran nehézséget jelent. A kihalt fajokat elsősorban a morfológiai bélyegekben meglévő különbségek szerint választják el egymástól.
Makroevolúció A faj szintje felett megvalósuló evolúciós változások a makroevolúció vizsgálati körébe tartoznak. Ez a vizsgálati szint áttekinti és választ keres a valaha élt taxonok diverzitására és kihalására. Történeti áttekintést ad arról, hogy mi történhetett, és ez a történés milyen módon valósult meg. Mindezt a rendelkezésre álló, fennmaradt bizonyítékok és korszerű vizsgálati módszerek segítségével támasztja alá.
A ma élő fajok szétválasztásakor funkcionális és más szempontokat például a platyhelminthes evolúciós változásai, viselkedés is figyelembe lehet venni. Az evolúciós értelmezés szerint egy fajba azok az egyedek tartoznak, amelyek evolúciós története megegyezik. Ez azt jelenti, hogy a fajt alkotó populációk egy közös őstől származtak le, más egységektől függetlenül, önálló csoportként alakultak ki.
Flatworms, & Rotifers, & Roundworms (Updated)
Ez a meghatározás jól alátámasztja a taxonómusok által a fajok főként morfológiai bélyegei alapján történő elkülönítését. Felmerül azonban a kérdés, hogy a közös eredet mennyiben egyeztethető össze azzal, hogy a fajt alkotó egyedek nem teljesen egyformák, hanem számos fenotípusos variáció fordul elő.
Kihalások okai – Wikipédia
A faj az evolúció során egy olyan állapotot jelent, amely relatív állandóságot mutat, de egyben új faj vagy fajok kialakulásának is kiindulópontja. A biológiai fajfogalom értelmezése szerint a fajok egymás között ténylegesen szaporodni képes egyedekből állnak, melyek más csoportoktól a szaporodás terén elkülönültek.
- Gyógyszer az emberek parazitáira
- 9. fejezet - Az evolúciós változás fejlődési mechanizmusai
Ez azt jelenti, hogy egy egyed abba a fajba tartozik, amelyben a fajt alkotó más egyedekkel szaporodni képes. A fajok egymástól való elkülönülése az izolációs mechanizmusok révén valósulhat meg. Ezek megakadályozhatják a génáramlást a fajok között. Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a fajképződés akkor tekinthető teljesnek, ha az izolációs mechanizmusok kizárják az új faj és a többi faj közötti génkicserélődést.
Navigációs menü
A biológiai fajfogalom értelemszerűen nem alkalmazható a kihalt fajokra és az aszexuális úton szaporodó állatokra. Ilyen esetben a fenotípus fajon belüli folytonossága, a fajok közötti megszakítottsága alapján lehet az elkülönítést megtenni. A fajfogalom meghatározására további próbálkozások irányulnak. Ezek között említésre érdemes az, amely szerint egy fajba szisztémás helminthum meghal az ivarosan szaporodó egyedek tartoznak, melyek megtermékenyítési rendszere megegyezik.
Az azonos megtermékenyítési a platyhelminthes evolúciós változásai magába foglalja az egyedek viselkedésének, az ivarszerv felépítésének és az ivarsejtek tulajdonságait. Fajképződés ezek szerint akkor következik be, amikor új megtermékenyítési rendszer alakul ki, és a fajok közötti ivari izoláció ennek következménye.
Ez a fajfogalom is csak az ivarosan szaporodó állatokra használható, viszont az ivarszerv morfológiai összehasonlítása alapján alkalmas lehet a kihalt állatfajok elkülönítésére is amennyiben mérhető tulajdonság maradt fenn.
Izolációs mechanizmusok Az izolációs mechanizmusok egyrészt a nemkívánatos génkombinációk fennmaradását akadályozzák meg, másrészt az elkülönülő új fajok génállományának keveredését gátolják. Az izolációs mechanizmusok a következők szerint csoportosíthatók.
Tartalomjegyzék
Prezigotális mechanizmusok A prezigotális mechanizmusok megakadályozzák a megtermékenyítést és a zigóta kialakulását. A földrajzi izoláció során az egyes élőhelyeket elválasztó földrajzi akadályok hegységek, folyók, tengerek akadályozzák meg a különböző populációba, fajba tartozó egyedek közötti szaporodást. Ilyen izoláció például az egymással kapcsolatban nem álló édesvízi tavak vagy az óceáni szigetek élővilágának kialakulása során ment végbe.
Ökológiai vagy habitat izoláció valósul meg akkor, amikor a fajok ugyanazon földrajzi területen különböző habitatokat foglalnak el, és így általában nem találkoznak egymással bár a lehetősége nem kizárt.
Példa lehet erre a vöröshasú és a sárgahasú unka hazai előfordulása. A sárgahasú unka főleg a hegyvidékek, míg a vöröshasú a síkvidékek lakója.
Elterjedési területeik azonban sok helyen átfedik egymást, ahol hibridizáció is végbemegy. A fenológiai izoláció azt jelenti, hogy a fajok nem egy időben, hanem az év más-más időszakában képesek a szaporodásra.
Ilyen figyelhető meg például számos közel rokon kétéltűfaj között.
