Endoparaziták és ektoparaziták meghatározása.
A parazitizmus az együttélés olyan típusa, mely az egyik fél számára előnyös, a másik fél számára kifejezetten káros.
A különféle populációk közt sokféle kölcsönhatás lehetséges, ilyen például ragadozó - prédaa parazita-gazda, a parazitoid -gazda, valamint a szimbionta partnerek közti kapcsolat. A fajok közti kapcsolatok ilyen csoportosítása nyilván csak egy közelítés, a természetben átmeneti formák és az egyes kategóriákba be nem sorolható életmódok is megfigyelhetők. Az élősködő az életciklusának jelentős részét a gazdaegyeden gazdaegyedben éli, abból táplálkozik, csökkenti annak túlélési és szaporodási esélyeit tehát virulensesetleg tünetekkel jellemezhető betegséget is okozhat tehát patogén is lehet. Az élősködők rendszerint nem ölik meg a gazdát. A gazdafaj típusa szerint megkülönböztetünk növényi és állati élősködőket.
Bár a kölcsönhatás a gazdaszervezet károsodásával jár, a gazda az esetek többségében nem, vagy csak lassan pusztul el.
A növényi paraziták lehetnek teljes paraziták aranka, napraforgó és fél paraziták csak szervetlen anyagot szív fel.
Az állati paraziták lehetnek külső tetű és belső bélféreg paraziták. A mikorrhiza szimbiózis t fenológiai szempontból egy mutualizmus-~ tengelyen lehet elhelyezni, amelyet alapvetően befolyásolnak a környezeti tényező k és a kolonizációban résztvevő szimbionta gombák.
A természetes szelekció a szimbiózist két, többé-kevésbé szorosan együttélő organizmus közötti interakció, például ~, kommenzalizmus és ezen belül a mutualizmust a szimbiózis olyan alesete, melynél mindkét fél profitál az interakcióból a koevolúció felé tereli. Rhizobium-gazda kapcsolat kölcsönös ~.
Önmagában egyik partner sem képes a légköri N2 megkötésére. Növények gyökere és a szimbionták között létrejövő szoros morfológia i és élettan i kapcsolat, melyben a talajból való anyagfelvétel, ill.
