Férgek, hogyan lehet elűzni egy démont

A másik lény, ha lény egyáltalán, Mert forma nincs, se arc, se kész arány, Sem az, mit itt anyagnak mondanak, Az éjben áll, mint egy szurokdarab. Vad, mint az alvilági fúriák, A réseken talán egy kar nyúl át Kezében dárda, s az, mi fej lehet Királyi díszeket viselhetett.

Navigációs menü

A démon most felállt, s előre jött, A földdel iszonyún megütközött, A séol reszketett, amerre járt, Ki látta, sápadt, és halálra vált. John Hogyan lehet elűzni egy démont angol költő írta ezeket a sorokat az Elveszett Paradicsomban a démonról, aki számára ugyanaz volt, mint az ördög.

A démonok világa azonban nagyon színes, éppen olyan, mint az embereké. Eredetileg az embereknél magasabb rendű, úgynevezett természetfeletti lényt jelentett. Homérosz így is nevezte az Olümposz lakóit, ahogyan India — és a világ — legrégebbi szent könyve, a Rgvéda is felváltva nevezi a felsőbb bolygók lakóit szuráknak, fénylő lényeknek, és aszuráknak, démonoknak.

• Szervezetek paraziták
• Bhaktipedia - Démon
• A ráolvasás a mágia általános eszköze.
• Démonok és varázslók Tibetben
• Mandelstam I.
• Archaikus kínai mitológia[ szerkesztés ] A kínai mitológia legközismertebb lénye: a sárkány Az ókori kínai mítoszok kialakulása és sajátossága mai napig a vitatott és homályos kérdések körébe tartozik.

A félistenek és démonok eredetileg testvérek, egy idő után azonban eltérnek az útjaik. Héfaisztosz már gonosz szellemeknek nevezi őket.

Platón úgy gondolta, ez a démon nem más, mint a szívben élő Úr, vagyis a Felsőlélek. A görögök más véleményen voltak, és Szókratészt halálra ítélték. Hol laknak a démonok?

Plutarchos azt mondja, egy köztes területen, az emberek és a félistenek világai között. Erősebbek az embereknél, de a félistenektől rettegnek.

Ugyanezt az elgondolást ismételték az újplatonikusok. Plotinus szerint a démonoknak ugyanolyan vágyaik és érzelmeik vannak, mint az embereknek, ezért lehet velük kommunikálni.

Megrendítő tények a démoni erők működéséről korunkban……………………. Valóban vannak démonok? A démonok eredete és lényege…………………………………………………

A vágyak, ösztönök, érzelmek azonban felfokozottan jelentkeznek náluk, ezért az embernek nagyon résen kell lennie, ha kommunikálni akar a démonokkal. PorphyriusPlotinus tanítványa úgy írja le őket, mint a kereszténység az ördögöket.

Férgekből származó rúna ,férgek és paraziták jelei

Iamblichos kb megkülönbözteti az elemi démonokat, valamint azokat, akik állatokban, növényekben és kövekben laknak. A föld szellemei a gnómok, törpék, lemúrok, montónok stb. Tyrosi Maximusnak rendkívül egyéni véleménye van. Azt mondja, a démonok feladata, hogy segítsenek a jókon, álljanak az igazságtalanul szenvedő mellé, és büntessék meg a bűnöst.

De az a nép, amelyet görögnek neveztek, nem volt egységes, hanem számtalan, egymással általában harcoló, és békében csak néha élő törzsből tevődött össze: krétaiak, mükéneiek, pelaszgok, aiólok, achájok, dórok, iónok.

Magyar néphit

Ezek a törzsek mind úgynevezett európai nyelveket beszéltek, és minél tovább megyünk vissza az időben, annál közelebb áll a nyelvük az úgynevezett védikus szanszkrithoz. A népek rokonságának fokait nehezebb meghatározni, mint a nyelvekét; de nemcsak annyi a kapcsolat, hogy Homérosz meg a Rgvéda vegyesen használták a démont és a félistent jelentő kifejezéseket. A betegségeket Indiában is a démonoknak tulajdonítják, lakóhelyüket az emberek és a félistenek világai közötti, köztes térre teszik, Indiában is megállapították, hogy felvehetik állatok, növények és kövek formáit; néha még a jókon is segítenek és megbüntetik a gonoszokat, például Varuna és Agni.

Ugyanezeket az elgondolásokat megtaláljuk Mezopotámiában is. A sumerek például ezt írják a démonokról: Országról országra csatangolnak, Az asszonyt kizavarják a kamrájából, A férfit kizavarják a házából, A fiút kizavarják apja hajlékából, A galambot megfogják a dúcban, A kotló madarat elűzik fészkéről, A fecskét elijesztik fészkéről, A marhát levágják, a juhot levágják.

Úgy száguldanak, mint a vihar, Tönkreteszik az országokat. Az ajtókon úgy csúsznak be, mint a kígyó, Az asszonyt elriasztják a férfi öléből, A gyermeket elijesztik apja térdéről.

A démonok az ég istenének, Anunak a gyermekei, vagyis nagyon előkelő származásúak. A levegőben élnek, vagyis az ég és a föld között. Ők okozzák a betegségeket.

Leírás A címben jelzett mű [1] alapos vizsgálata jónéhány meglepetést tartogat, köztük olyanokat is, amelyek nemcsak a szóbanforgó kép, hanem a téma ikononográfiája szempontjából is relevánsak.

Ezt mondja az eridui varázsige: Az ember fejéhez a fájdalom démona állt, Torkát a betegség démona szorongatja, Nyakához hogyan lehet elűzni egy démont gonosz lélek közeledett, Egy hogyan lehet elűzni egy démont Alu a mellére nehezül, Egy gonosz démon a csípőjét nyomorgatja, A másik a kezét nyomorítja, A harmadik a lábának árt. Nem kétséges, hogy Európában, a Földközi tenger mellékén, Mezopotámiában, sőt még számos távolabbi országban is közös volt a kultúra.

A démonok mindenütt saját akaratú, de korlátozott erejű természetfeletti lények, akik inkább a lázadásra és ellenkezésre hajlanak, mint arra, hogy megtartsák a törvényeket és a szabályokat.

Ilyen démonokról beszél pl. Lilith a Talmudban éjjel kóborló szellem, aki megtámadja a hogyan lehet elűzni egy démont egyedül alvókat, de leginkább a jóképű, fiatal férfiak közül válogat. Goethe-nél Faust, Walpurgis-éj Ádám első felesége. Goethe ezt mondatja Mephistoval: Pompás hajától óvd magad, Ha ifjú ember beleszédül, Nem lesz egyhamar szabad.

Férgekből származó rúna

A védikus hagyomány női démonjai ugyan rendkívül csúfak, de ha akarják, világszép hölgyekként mutatkoznak, még a hajuk is hosszú, mint pl. A szintén indo-európai nyelvű és kultúrájú kelta népeknél különösen sok hagyomány maradt fenn. Erdei palotákban élnek, és nagyon nem szeretik a leskelődőket. A férj azt a tanácsot férgek, hogy Mindenszentek napján öntse le tejjel a rabló tündért, akkor visszakapja a feleségét.

Sajnos nem tudta, hogy vizezett tejet vitt magával. A tündér megharagudott, és bosszút állt: még sokéig látszottak a vérnyomok az úton, ahol halálra kínozta az asszonyt. Ugyancsak Írországban, a Cloongallon-völgyben élnek a leprechaunok, évszázados fák között. Kincseket rejtegetnek, és bosszút állnak, ha elveszik tőlük.

Kínai mitológia

James Stephens ír szerző regényében, Egy köcsög arany The Crock of Gold egy farmer véletlenül megtalálja férgek leprechaunok elrejtett aranyát, amit úgy gyűjtögettek, hogy lekapartak egy keveset az emberek házában talált aranypénzekből. Bosszúból elrabolják a farmer lányát, és mindenféle bajt okoznak, amíg közbe nem lép a félistenek ura, Angus Og. Tündérmese felnőtteknek, de érdemes elolvasni, mert Stephens nagyon alaposan ismerte a régi hagyományokat.

Írországban él a skeaghshee, a fák szelleme, a banshee, aki sírással jelenti be a haláleseteket, és dullahan, aki hogyan lehet elűzni egy démont lovakat hajt.

A kelpie Skóciában él, tavakban és folyókban, és általában ló formájában jelenik meg. A kelta hagyományban sokfelé találkozunk Mab királynővel, akinek a neve a mézsört jelentő maeve szóból származik. A vizekben mindenütt sellők élnek, Babilontól Görögországig, a Rajnától Skóciáig.

Nagyon szépek, zenével, énekkel csábítják az embereket, de a testük halfarokban végződik. Sokszor megpróbálják, de aztán visszavágyakoznak a tóba vagy a tengerbe, mint Indiában a hattyúlányok. Többen is írtak operát a sellőről, pl. Lortzing és E. Hoffmann, a hogyan lehet elűzni egy démont összes kellékeivel: vízalatti város, ártatlan lovag, kútból kiemelkedő víziszellem, vízből kinyúló kéz, elővarázsolt korall nyaklánc. A sellőkkel kötött házasságban egyik fél sem boldog, hiszen túl nagy a különbség az elemi lények és az emberek között.

Egyébként a sellők szívós életűek; nemcsak a középkorban fésülték arany hajukat a sziklákon. Walesben még a 19 század végén is azt tartották, hogy nőknek öltözve rendszeresen a piacra jártak, és főleg kagylófésűket vettek, amikkel aztán órákig fésülték a hosszú hajukat, mint Loreley, a Rajna tündére.

Akik valaha sellőt láttak, sosem hiszik el, hogy egy szép leányt össze lehetne téveszteni egy fókával, vagy pláne a tengeri tehénnel.