Típusú szarvasmarhák. Állattenyésztés 1. Szarvasmarha, juh, ló

típusú szarvasmarhák

Vércse a fehér szőrök többsége sárgavércse, vörösvércse Fakó keselyfakó pigmentes bőrrel, sárgásszürkesötétfakó pigmentált bőrrelbarnásszürke, barnássárga Pirók keselypirók pigmentes bőrrelsárga v. Cserélődése a szőrváltás. A szőrváltás időtartama az elhelyezés módjától és a takarmányozástól függ; hiányosan takarmányozott állatokon elhúzódhat.

A szarvasmarha színeződése döntően a fajtajelleg kifejezője.

típusú szarvasmarhák

A fajtaazonosságon túl a színeződésnek túlzott jelentőséget nem szabad tulajdonítani színformalizmus. Típusú szarvasmarhák szín és a termelés között nincs összefüggés. Bizonyos körülmények között pl. Számos bizonyíték ismert arról, hogy a pigmentált bőrű, illetve szőrzetű egyedek kevésbé érzékenyek a környezet hatásaira, az inszolációra. A szarvasmarhafajon belül a fajták nagy száma nagy változatosságot okoz a színeződésben.

Vannak színeződés szerint egymástól határozottan elkülöníthető fajták pl.

Ami a szarvasmarhára vonatkozik. Kis szarvasmarha

USA—kanadai holstein-fríz és holland lapály. A pigmentanyag eloszlása szerint vannak egyszínű, eltérő színárnyalatú és tarka szabályos és szabálytalan fajták. Feltétlenül megjegyzendő, hogy az ivari dimorfizmus azonos fajtán belül jelentős színbeli eltéréseket okozhat. Bizonyos színárnyalatbeli különbséget okozhat a szőrváltás pl.

Könnyen kezelhető, nyugodt fajta, éppen ezért a kezdő húsmarha-tenyésztőknek is javasolható.

A legfontosabb színeket a A színek öröklődésével kapcsolatos ismereteket A kvalitatív tulajdonságok c. A különböző testtájak jellemző színeződési formái a fajtajelleg kifejezése miatt szintén fontosak lehetnek. A szutyak: hússzínű, ha pigmentmentes, lehet vörösbarna, májszínű, palaszürke, világosszürke, foltos különböző színű pigmenttelmárványozott fekete, szürke foltokkal és fekete.

Típusú szarvasmarhák szarv: fehér, sárgásfehér, viaszsárga, ha pigmentmentes, de lehet barna, fekete, szürke, fekete végű. A típusú szarvasmarhák viaszsárga, sárgásfehér pigmentmentessárgásvörös, barna, fekete, palaszürke, sávozott. A színeződéshez tartoznak az ún. Az egyéb testtájak színeződési jellegzetességei: hátszíj: a gerinc mentén húzódó fehér csík; öv: változó szélességű, körkörös sáv a váll mögött; pólya: néhány cm-es körkörös sáv az alkaron, illetve alcombon; szár- félszár- csüd- pártakesely színes végtagú fajtákban.

A szarvasmarha testtájainak küllemi sajátosságai A fej alakulásából a fajtajellegre, az ivarjellegre, a szervezeti finomságra, illetve durvaságra következtethetünk. Különbség van a különböző hasznosítási típusok fejalakulása között is.

A tejelő típusú állatok feje hosszabb, finomabb, a hústermelő típusúaké rövidebb, szélesebb, burkoltabb. Hasznosítási típustól típusú szarvasmarhák fontos, hogy a szemek mérsékelten kintülők, kifejezőek legyenek. A vad, tunya vagy bágyadt tekintet nem megfelelő vérmérsékletre, illetve kifogásolható egészségi állapotra utal.

Magyar szürke szarvasmarha – Wikipédia

A szutyak — tág orrnyílással — mérsékelten nedves és hideg legyen. A szarv alakja, nagysága elsősorban a fajtától és az ivartól függ. A rendszertani besorolásban is szereplő hosszú szarvú, rövid szarvú és szarvatlan fajtákat ismerjük. A hosszú típusú szarvasmarhák fajták jórészt a primitív mennyi a férgek csoporthoz tartoznak, a legtöbb országban őshonos géntartalékként tenyésztik őket.

A nemesített és kultúrfajták rövid szarvúak, szarvalakulásuk, hasznosításuk részben a kialakulási tenyészterület szerint változik. A hegyi fajtacsoportba tartozó szimentáli, pinzgaui stb. A lapály fajták holland lapály, angelni stb. A szarv felülete egészséges állaton sima, fényes, amely egyben az élénk anyagcsere jele is.

Régi tenyésztői gyakorlat szerint az életkort a szarvgyűrűk segítségével határozták meg.

galandfereg kezelese

A szarvgyűrű az elléseket jelentette és abból következtettek az életkorra. Ennek ma már nincs jelentősége. Egyes fajtákra angus a szarvtalanság jellemző. Újabban a szarvalt fajtákban is nemesítettek szarvatlan vonalakat hereford, hegyitarka. A fül szőrözöttsége, vastagsága a szervezet finomságára, illetve durvaságára utal. A túlságosan vékony, szőrhiányos, ún.

A magyar szürke marha nem homogén fajta, több típusa alakult ki. Primitív, kis testű típus Fejletlen, alacsony marmagasságú típus; létrejöttében a rossz minőségű takarmányozás és a nem kielégítő életkörülmények játszottak szerepet.

A nyak a tejtermelő típusú fajtákban hosszú, kissé lapos, szikár izomzatú, jól kirajzolódó nyak- és torokéllel. A kombinált hasznosítású, illetve húshasznú állományokban középhosszú, jól izmolt legyen.

A lebernyeg egyes fajták egyedein hiányzik lapálymásokon kifejezett hegyitarka. Méretéből a szervezeti finomságra következtethetünk. A mar a hát legmagasabb pontja. Anatómiai alapját az elülső hátcsigolyák tövisnyúlványa, a lapockaporcok és a kapcsolóöv izomzata adja. Kettős hasznosításúakban a széles és jól izmolt mar a kívánatos. A süppedt, barázdált mar a szervezeti lazaság jele.

A vállak simán, szorosan és erősen illeszkedjenek a törzshöz.

Keresés űrlap

Mozgás közben a lapockaporc felső pereme függőleges irányba jelentősen ne lengjen ki, és a könyök se távolodjon el túlságosan a törzstől. Igás hasznosításban a hosszú, dőlt lapocka a kívánatos. A könyök eltávolodása a törzstől — egyéb tünetek mellett — előgyomor-átfúródásra is utalhat. A hát csontos alapját a hátcsigolyák és oldalt a bordák adják. Hosszú, egyenes, feszes, és lehetőség szerint vízszintes legyen.

A hát izmoltsága csak húshasznú és kettős hasznosítású állományokban fontos követelmény, mert az itt húzódó típusú szarvasmarhák hátizom kiváló minőségű, I. Hibás hátalakulás: a hajlott hát 4—6 cm mélyen típusú szarvasmarhák és a pontyhát felfelé ívelt 9.

Növendék állatokon a hátvonal hátrafelé emelkedik túlnőttségez az típusú szarvasmarhák és a hátulsó végtagok eltérő növekedési üteméből adódik. Az ágyék, a hát és a medence összekötő szakasza a küllemi bírálatkor különösen fontos testtájék. Egyrészt azért, mert itt találhatók a legértékesebb húsrészek hosszú hátizom ágyéki szakasza: hátszín, ágyékizmok: vesepecsenyemásrészt azért, mert ezen a szakaszon nincs a gerincoszlopnak csontos alátámasztása.

Így szilárdsága a szalagok feszességétől, rugalmasságától és az izmok fejlettségétől függ. Mozgás közben ítélhető meg legjobban az esetleges kötéshiba.

Tejelő teheneken kellően szilárd ágyéki szakasz mellett, nem találunk erőteljes izmoltságot.

Állattenyésztés jellemzői

Hiba az izomszegény, éles, a kötéshibás, süppedt, horpadt, pontyágyék. Típusú szarvasmarhák fajtákon a nagy izomtömeg miatt az ágyék széles, néha középen barázdált. A far csontos alapját a medencecsont és keresztcsont adják. Hosszú és széles legyen. A far szélességi méretei közül a szülőút tágassága érdekében az ülőgumó és a tomporok kellő távolsága III. A külső csípőszögletek közötti távolság növelésére irányuló szelekció a tapasztalatok szerint kontraszelekcióhoz vezet, ugyanis az utódok széles medencével születnek.

fekete belféreg

A szülőútról pontosabb tájékoztatást adnak a belső medencéről a pelviméterrel felvett méretek. Annak ellenére, hogy a tőgy nagysága nem áll feltétlenül típusú szarvasmarhák a tőgy tejtermelő képességével, ám a nagy tárolóképesség miatt lényeges, hogy terjedelmes legyen.

Napi kétszeri fejés esetén típusú szarvasmarhák kis tőgykapacitás rövid időn belül fékezi a tejszekréciót. A tőgy hátulsó felülete a tejtükör. Ez a pérától a tőgyig terjedő, szőrlécekkel határolt terület.

Aktuális - Szarvasmarhatenyésztés - 2019. 09. 02.

A nagy tőgyhöz általában nagy tejtükör tartozik. A tőgynek a hasfalhoz való illesztése, illetve a tőgy alakja szerint három tőgytípust különböztetünk meg A tőgyfüggesztésén a tőgyfüggesztő szalagok feszességét értjük.

giardia recovery after treatment giardia nei bambini sintomi

A lazán függesztett tőgy — különösen a gömbtőgy — csüngővé válik, túlságosan közel kerülhet a talajhoz A csüngő tőgy könnyen megsérül, s a gépi fejést is zavarja. A tőgy talajtól mért távolsága — a tőgybimbók alapjától mérve — minimálisan 45 cm legyen. A részaránytalan, ún. A tőgynegyedek közül ilyenkor az elülsők jóval fejletlenebbek. A jobb és bal oldali tőgyfelek rendszerint azonos nagyságúak.

A tőgy mirigyességét tapintással állapíthatjuk meg. A mirigyes tőgy rugalmas, fejés előtt feszes, fejés után összeesik. A kemény, a csomós vagy tésztás tapintású, húsos tőgy előnytelen, a rugalmatlan, de puha tapintású, zsíros tőgy is hibás. A tőgybimbó legyen: 6—9cm hosszú, 2,4—2,6cm vastag, teste szabályos henger alakú.

Hibás tőgybimbó-alakulások: a nyakalt középen elvékonyodóa szélbimbó alapi részen megvastagodóa túlságosan rövid, illetve hosszú tőgybimbó.

Hibás a sérves, illetve a fattyúbimbó is Típusú szarvasmarhák bimbónyílás kitüremkedése a rossz fejési technológia következménye. A tejelő fajták tőgyének bőre legyen finom, amit finom szőrzet borít.

A szarvasmarha végtagjainak bírálata a tartástechnológiák módosulása miatt fokozottabb figyelmet igényel. A kötetlen elhelyezéssel a rácspadozat és a betonozott etetőtér több helyen együtt jár.

A szakaszos kitrágyázás miatt az állatok több-kevesebb időt a trágyával borított felületen tartózkodnak. A biológiailag optimális elhelyezés elveit nem feladva, a lábszerkezet jó felépítésére, szilárdságára, a lábhibák szigorúbb megítélésére gondot kell fordítanunk.

Ezt a hibát nagyrészt a tartástechnológia hiányossága s részben a kevésbé ellenálló végtagfelépítés okozza. A végtagokat álló helyzetben típusú szarvasmarhák mozgás közben bíráljuk. Az elülső végtag izmos kapcsolóöve vállöv a törzshöz illeszkedik. A kötések kellő szilárdsága, egyben a típusú szarvasmarhák mozgás érdekében megkívánt rugalmassága lényeges igény.

A fiatalkori mozgás ezeket a tulajdonságokat típusú szarvasmarhák befolyásolja. A tartós istállózás miatt viszont laza, gyenge kötésű váll alakul ki. A lapocka és a felkar, illetve az típusú szarvasmarhák hasznosítási típusnak megfelelő izmoltsága szintén fontos. A lábtő carpus kóros — gyenge teherbíró képességből, illetve sérülésből származó — képletektől pl.

A csülkök zártak legyenek, terhelés hatására se távolodjanak el egymástól, mert az ide bejutó kődarabok szöveti sérülést, gyulladást okozhatnak. Hibás a túlnőtt, esetleg ollós köröm, ami a hanyag gondozás és ápolás következménye. Az alacsony sarokfal öröklött hiba. A hátulsó végtag ízülettel illeszkedik a medencecsonthoz. A térdtől lefelé irányuló szakaszt tekintjük szabad végtagnak. A felcomb vagy konc, továbbá az alcomb izmoltságának különösen a hús típusú szarvasmarhákon kell fejlettnek lennie.

A tejhasznú fajták felcombja kevésbé izmolt. Különösen a combközelítő izmok fejletlensége szembetűnő, bár ez a tőgy elhelyezkedése miatt előnyös is. Típusú szarvasmarhák csánk száraz és tiszta legyen.

Szopós borjú: születéstől az elválasztásig nőivarú 3, hímivarú 4 hónapos koráigVálasztott borjú: az elválasztástól féléves korig, Növendék: 7 hónapos kortól a tenyésztésbe vételig, Üsző: a nőivarú marha az első ellésig, kortól függetlenül, Szűz üsző: ivarérett üsző az első fedeztetésig, Előhasi üsző: első vemhes üsző, Előhasi tehén: tehén a második borja megszületése előtt, Bika: kortól függetlenül a hímivarú egyed, Tinó: ivartalanított növendékbika, Borjúfogas tinó: éves tinó a szegletfog kiváltása előtt, Ökör: 4 évesnél idősebb ivartalanított bika függetlenül az ivartalanítási kortól Göböly vagy sőre: hizlalásra fogott, vagy kihízott szarvasmarha kortól és nemtől függetlenül Fő típusai[ szerkesztés ] A szarvasmarha két ma élő alaptípusa a közönséges szarvasmarha és a zebu. A kettőt az őstulok két különböző változatából háziasították Bos primigenius primigenius és Bos primigenius namadicusamelyek a legfrissebb kutatási eredmények alapján mintegy   éve típusú szarvasmarhák el egymástól.

A burkolt csánk durva, laza szervezetű egyedeken fordul elő. A csánkpók, a sarokdaganat, Achilles-ínsérülés, nyúltetem kóros elváltozásnak számít. A típusú szarvasmarhák a zavartalan mozgás legelés és a lábvégek egyenletes terhelése miatt jelentősek. A végtagok kívánatos szögellései, továbbá az elöl- és oldal- illetve hátulnézetben helyes lábállások a Elölről és hátulról bírálva előforduló hibák: a földön szűk, földön tág típusú szarvasmarhák. Ízületi rendellenességek miatt az X-állás hátul gacsosfranciás állás, O-láb donga- vagy hordóállás gyakori.

Lehet, hogy érdekel