A paraziták és a ragadozók egyaránt, Account Options
BIO-LOGIA: Parazita férgek
Megismerkedünk a parazitizmus jelenségével, a parazita férgek - helmintek - felépítési és életműködési jellegzetességeivel. Először is ismerkedjünk meg a férgek általános jellemzőivel: Az állatok közös jellemzője, hogy kétoldali szimmetriájúak, végtagjuk, lábuk nem alakult ki, testük lágy és általában sokkal hosszabb, mint amilyen széles.
Ez a testalak lehetővé tette, hogy eredményesen alkalmazkodjanak a vizekben tengerek, édesvizek az a paraziták és a ragadozók egyaránt vagy homokos aljzaton való mozgáshoz. Jól alkalmazkodhattak a szárazföldi — elsősorban a nedves talaj biztosította — körülményekhez.
A poszméhek természetes ellenségei
Az életmódjuk nagyon változatos. Ragadozók, szaprofiták, külső és belső élősködők, sőt a moszatokkal szimbiózisban élők is megtalálhatók közöttük.
A poszméhek természetes ellenségei Megjelent a Vadméhek facebook csoportban, valamint a Hatlábúak Birodalma blogon A legtöbb poszméh ellenség biológiája nem ismert részleteiben, hiszen a poszméhekkel sokkal kevesebb vizsgálat foglalkozik, mint a háziméhekkel, így természetes ellenségeik is kevésbé kutatottak. Ugyanakkor a poszméhek életére nagyon nagy hatással vannak ezek a szervezetek, amit az mutat legjobban, hogy a pl.
Testfelépítésük közös jellemzője az egyrétegű hám kültakaró , melyen életmódtól függően vékonyabb vagy vastagabb belső élősködőknél speciális szerkezetű kutikula lehet. Jellegzetes mozgásukat, a féregmozgást a bőrizomtömlő hozza létre.
A táplálkozásukra a háromszakaszos bélcsatorna a jellemző a laposférgeknél csak kétszakaszos vagy elcsökevényesedik. Az emésztésük a fejlettségtől függően vagy sejten belüli és kívüli, vagy csak sejten kívüli, az emésztőenzimeket a tápcsatorna falának mirigysejtjei termelik. A gázcseréjük többnyire a testfelületen át , diffúzióval történik.
Az anyagszállításuk nagyon változatos: az anyagok sejtről sejtre történő átadásától a nyílt keringési rendszeren keresztül a zárt vérkeringésig minden változat megtalálható. A bomlástermékeket vesécske típusú kiválasztószerveikkel a testüregből, a testfolyadékból távolítják el.
Testük működését az egyes törzsekben különbözőképpen megjelenő, a hasi oldalon kialakult dúcidegrendszer szabályozza. A szaporodásuk ivarosan, ivarsejtekkel történik. Hímnős és váltivarú képviselőik egyaránt előfordulnak. Jó regenerálódóképességüket kihasználva ivartalan módon kettéosztódással is szaporodhatnak.
Navigációs menü
Az egyedfejlődésük is nagyon változatos. A közvetlen fejlődés mellett — különösen a belső paraziták esetén — jellemző a több köztes gazdán keresztüli közvetett, átalakulásos fejlődés.
Jelentőségüket mutatja, hogy hatalmas tömegben képesek elszaporodni, ami az ember számára előnyös, de hátrányos is lehet. Számotokra már ismert, hogy az élősködő vagy parazita régiesen: élősdi egy másik faja gazdafaj egyedeinek testében vagy testfelszínén él, és annak testéből táplálkozik.
APRÓ, DE ALATTOMOS KÁRTEVÕINK A NÖVÉNYPARAZITA FONÁLFÉRGEK
Az ember leggyakoribb parazitái a parazita férgek - helmintek. Ezen fertőzések népi elnevezése a gilisztásság. A parazita férgek közel faja képes megtelepedni az ember szervezetében.
A legtöbbjük a paraziták és a ragadozók egyaránt Laposférgek törzséhez vagy a Fonálférgek vagy Hengeresférgek törzséhez tartozik.
Laposférgek törzse. A laposférgek nevüket testük háti—hasi lapítottságáról kapták.
Orsóféreg, ostorféreg, galandféreg, szívféreg, bőrféreg, tűdőféreg...
Jellegzetes szerveik alakultak ki. Testüregük nincs, szerveik közötti teret kötőszövet tölti ki.
Paraziták - mit érdemes tudni róluk?
Kétszakaszos, egynyílású bélrendszerük szájnyílása a hasi oldal közepén található, és a garatban folytatódik. A második szakasz dúsan elágazva — a bélüregben részben megemésztve — a sejtekig szállítja a tápanyagokat.
Az emésztés a bélfal sejtjeiben fejeződik be, és a bélrendszer a test többi sejtjének adja át a hasznosítható molekulákat. Ebben a törzsben is a testfelületen át, külön légzőszerv nélkül zajlik a gázcsere.
Kiválasztásuk elővesécskével lángzósejtek, lásd a szervrendszereknél történik. Dúcidegrendszerük központja páros agydúcból és két hosszanti idegkötegből áll.
Ezekből indul ki a környéki idegrendszer hálózata. Általában hímnős állatok, többnyire belső megtermékenyítéssel.
Fertőzöttek a ragadozók!
A laposférgek legősibb formáit az örvényférgek osztályában találjuk. Ezek az állatok édesvízben és tengerekben, esetleg nedves talajon szabadon élnek. Nevüket a kültakarón található csillók csapkodásával létrejött örvényekről kapták. A ragadozó vagy szaprofita szabadon élő állatoknak az őseiből alakultak ki a leegyszerűsödött szervezetű laposférgek. A külső vagy belső élősködő mételyek, illetve a belső élősködéshez teljesen alkalmazkodott galandférgek.
Fejlődési ciklusa[ szerkesztés ] A nyers vagy kezeletlen, fertőzött hús elfogyasztása után az esetlegesen bennük lévő izomtrichinella-lárvák befurakodnak a bélnyálkahártyájába, itt vedlenek, és 40 óra múlva elérik teljes fejlettségüket a férgek. Kifejlett egyede az ún. A béltrichinák ivarosan szaporodnak, a nőstények elevenszülők.
A mételyek szájnyílásuk elhelyezkedésével és a szívógaratjukkal alkalmazkodtak az élősködéshez. A szájnyílásuk a test feji végén található, és az anyagok elszívását, a gazdaélőlényre való rátapadást segíti. Garatjuk izmos fala biztosítja a szívóerőt.
Bejelentkezés
Az ábra a májmétely félépítését és életciklusát mutatja be. Zöld színnel jelölik a zárt emésztőrendszert, aminek csak szájnyílása és szívógaratja van. A barna csatornácskák szövevénye az ivari vezetékek, amikből vannak női és hím is, azaz hermafroditák. Ahhoz, hogy tovább haladjunk tisztázni kell pár fogalmat: Végső gazda - amelyben a parazita ivarosan szaporodik Köztes gazda - amelyben az élősködő fejlődik és ivartalanul szaporodik Az ivarérett ivarsejteket létrehozó májmétely a szarvasmarha májában telepszik meg ritkán emberben is - végső gazda.
Az ivarsejtek egyesülése után pete jön létre.
Betegségek Paraziták - mit érdemes tudni róluk? Lehet nem gondolná, de jelen pillanatban is az élet több trilliónyi formája van jelen teste felszínén és belsejében egyaránt. Ezek az élőlények a mikrobák, melyek megléte nélkülözhetetlen az élethez. Szervezetünkben ezek a parányi organizmusok olyan mennyiségben találhatóak meg, hogy meghaladják a testünket alkotó sejtek, sőt a föld összlakosságának a számát is.
A pete a széklettel együtt a szabadba kerül.