Mit kell vétkezni férgekben egy gyermekben. A MAGYAR ELŐIDŐKBŐL
Válogatta: Oláh Tibor Kriterion, Bukarest, A szülők és gyermekek viszonya s az e viszonyból eredő kölcsönös kötelességek Milyen kölcsönös viszonyról beszélhetünk szülők és gyermekek között a nevelésben?
A szülők gyermekük fenntartása érdekében gyakran kötelesek korlátozni szabadságát; nem engedhetik meg a szabadság olyan használatát, amely károsan befolyásolná a gyermek fennmaradását.
A Halál Után (Part 1.) - Sheol A Tanakh-ban
A szabadság korlátozása másrészt az ügyességre képzés érdekében is történhet. Ez utóbbi tekintetben arra kell törekedniük, hogy erre irányuló cselekedeteket végezzenek, másokat viszont - amelyek sem a fennmaradás első céljával, sem a képzésével nem állnak összefüggésben - ne folytassanak; ezek ugyanis feleslegesek, s csak időt és erőt vesztegetnének velük.
A moralitás érdekében nem korlátozhatják gyermekeik szabadságát, mert valami csak annyiban morális, amennyiben szabadon teszik, vagy nem teszik.
Hogyan ne fogj férgeket
Alig lehetnek kérdésesek a szülők jogai gyermekeik szabadságának korlátozására. Valamennyi ember formális szabadságát azért kell kímélnem, mert őt morálisan képzett lénynek, szabadságát pedig az ész céljának megvalósításához szükséges eszköznek kell tartanom. Nem lehetek bírája, mit kell vétkezni férgekben egy gyermekben egyenlő velem. Gyermekemet azonban nem tekintem morálisan kialakult lénynek, hanem csak kialakítandónak; ez a kötelesség, hogy felneveljem, éppen ilyennek láttatja.
Gyermekem szabadságát tehát ugyanazért kell korlátoznom, amiért más, velem egyenlő emberekét kímélnem kell. A szülők kötelesek korlátozni gyermekeik szabadságát, amennyiben annak felhasználása embernél a helmintfertőzés tünetei érintené a nevelés célját; de ezt csak ebben az esetben tehetik meg.
Minden egyéb korlátozás kötelességellenes, mert ellentétes a céllal: végül is a gyermekek szabadságát kell kialakítani, s ezért rendelkezniük kell valamilyen szabadsággal, önmaguk továbbalakítására.
A szülők helmint gyógyszer megelőzésre tilthatnak meg valamit gyermekeiknek puszta makacsságból, hogy ezzel - úgymond - megtörjék akaratukat.
Csak a nevelés célja ellen ható akaratot kell megtörni. Akaratuk azonban kell, hogy legyen: szabad lényeket, nem pedig olyan akarat nélküli gépeket nevelünk, akiket az első ember felhasznál, ha hatalmába akarja keríteni őket.
Mindebben azonban a szülők önmaguk bírái, s saját lelkiismeretük előtt felelősek tetteikért. Ha a gyermekeket csak kényszerrel lehet alávetni a nevelés céljának, akkor a szülőknek joguk van a kényszerítésre; ebben az esetben kötelesek kényszeríteni a gyermekeket, miután a kötelesség parancsolta cél csak így érhető el.
Ha a gyermeket kényszerítik, akkor csupán tárgya a szülők cselekvésének, és az is marad. Csak abban a szférában szabad, amelyben megszűnik a kényszer, s ez a szabadság a szülők cselekedeteinek eredménye.
A gyermekek cselekedeteinek ennélfogva a legcsekélyebb moralitásuk sincs, mert kényszer alapján jönnek létre. A gyermekben viszont mégiscsak ki kell alakítani a moralitást: kell tehát maradnia valaminek benne, ami szabadsága eredménye, ez pedig szabad engedelmessége.
E szabad mit kell vétkezni férgekben egy gyermekben abban rejlik, hogy a gyermekek kényszerítő eszközök nélkül, s ilyenektől nem félve, önként teszik, amit a szülők parancsolnak, önként abbahagyják, amit megtiltanak, csupán azért, mert parancsolják, illetve megtiltják. Mert ha a gyermekek maguk is meggyőződnek arról, hogy amit nekik parancsolnak, az jó és célszerű, s ha erről annyira meg vannak győződve, hogy saját hajlamaik is ebbe az irányba viszik őket, akkor már nem is engedelmességről, hanem belátásról beszélhetünk.
Az engedelmesség nem azon alapul, hogy a gyermek belátja, hogy jó az, amit parancsolnak neki, hanem azon, hogy általában hisz a szülők bölcsebb voltában és jóságában. Ezenkívül, szerencsétlenségünkre, szüleink azt a pedagógiai elvet követték, hogy jó a gyermekekben idejekorán eloszlatni minden sejtelmes és láthatatlan dolog okozta félelmet, s jó hozzászoktatni őket a borzalmashoz.
Ezért aztán nekünk, gyermekeknek magunkban kellett aludnunk, s valahányszor képtelenek voltunk rá s nesztelenül kilopództunk ágyunkból, hogy a férficselédek meg szolgálók társaságába vegyüljünk, utunkat állta az apánk, visszájára fordított hálóköntösében, ami legalább számunkra alakoskodásnak éppen elég volt, s visszariasztott ágyunkba. Elgondolhatja mindenki, milyen rossz hatás járt e módszer nyomában. Mert ugyan hogyan szabaduljon meg a félelemtől, aki kettős borzalom közé szorult?
Anyánk viszont, aki mindig derült s jókedvű volt, s másoktól sem sajnálta ezt a derűt s jókedvet, jobb pedagógiai kibúvót talált. Jutalmazáshoz folyamodott, s ezen a réven el is tudta érni a célját.
Account Options
Barackérés ideje volt, s anyánk kilátásba helyezte, hogy reggelenként bő részünk lesz benne, ha sikerül éjjel leküzdenünk a félelmet. A dolog sikerült, s mindkét fél meg volt elégedve.
Szeretek egy gyereket, s egy vén bolond vagyok. Ha játékom eltöröm, Isten akkor sem szól rám, Így hát Lehet, hogy haragszik tán, De megvagyunk nélküle. Ezért amikor a nők megkapják a választójogot, a férfiak katonai szolgálatához hasonlóan gyermekgondozási, egészségügyi és betegápolási tanfolyamokon való részvételre kellene őket kötelezni. A későbbiek folyamán pedig a társadalomnak ellenőrizni kellene a gyermekek családon belüli helyzetét.
A magukról megfeledkezett apákat kényszeríteni kellene arra, hogy gondoskodjanak gyermekeik eltartásáról. Ahol pedig a szülők javíthatatlanoknak bizonyulnak, el kellene tőlük venni a gyermeket. A társadalom jogainak a kifejlesztése - az egyéni szabadság korlátozása - ebben a vonatkozásban ugyanolyan jogos óvintézkedés a társadalom érdekében, mint pl.
Elsősorban azonban azokat az okokat kell megkeresni és megszüntetni, amelyek hatására a szülők elhanyagolják kötelességeiket. Az okokat kutatva szociális kérdésekkel találjuk magunkat szemben.
The Project Gutenberg eBook of A magyar előidőkből; Egy asszonyi hajszál by Mór Jókai
Az alacsony munkabérek következménye a rossz lakás, a hiányos táplálkozás. A családanya kénytelen házon kívül munkát vállalni, ezért elhanyagolja otthonát és gyermekét. A családi otthon kényelmetlensége a csapszékbe kergeti a férfit.
Mindez együttvéve okozza azt az erkölcstelenséget és iszákosságot, amelyek következménye, hogy a gyermek már testben-lélekben betegen jön a világra. Később a gyermeket dolgozó anyja kénytelen magára hagyni; a magára hagyott gyermek pedig kiesik az ablakon, vagy a tűz martalékává lesz. A sötét pinceodúkban a gyermek elveszíti a szemevilágát.
AZ ÜSTÖKÖS ÚTJA.
A legutóbbi [kb. Túlterhelt anyák, részeges apák, rossz lakások - pl. Ahol az ipar kifejlődik, a nőt elragadja a családi otthonból, a gyermekeiket pedig a játéktól és az iskolától. A céhrendszer idején a nők és a gyermekek otthon, a férj műhelyében végezték munkájukat. De amióta az ipar mindjobban korlátok közé szorította a nő otthoni munkáját, a nagyipar a női munkával fedezni tudta az olcsó munkaerő iránti keresletét. A női munka pedig a gyermekmunkával együtt sok helyen lenyomta a felnőtt férfimunkások bérét.
Az a munkabér, amellyel a házas férfi munkájával el tudta tartani a családját, most a család több tagja között oszlik meg. Amíg a kenyérkereső munka nagy testi erőt vagy tanult ügyességet kívánt, rendszerint csak a férfinak jutott osztályrészül, de a nőknek és a gyermekeknek nem.
A MENEKÜLŐ ÉLET
A gépek megjelenése azonban eltüntette ezt a természetes védelmet. Hogy szemeimből, friss vizet öntve, kimostam az álmot, Újból örülve a reggelnek, mely tiszta s erényes, kisgyerekem, hozzád visz az első út, a te szalagféregtabletták emberek számára molekuláris filogenezis platyhelminthes, hol éppen a fürdő öntözi gyenge tagjaidat, mit kell vétkezni férgekben egy gyermekben szabott kis kádban, amelynek dajka keverte vizét.
Te viszont már messziről énrám nézve nevetsz, követed derütelt szemeiddel a léptem, boldogság mosolyával s rámismert bizalommal, mely, mikoron legelőször szállt arcodra, hogy engem megláttál, repeső gyönyörűség volt a szívemnek, majdnem ahogy szerető örvend szerető mosolyának. Nagy locspocs van a padló burkolatán körülötted, mert te izegve-mozogva fölényes gesztusaiddal rugdalod a vizet és csapkodsz apró kezeiddel, nagypimaszul kitekintesz a habokból, kellemetessen és büszkén mutogatva magad, gödröcske a nedves arcon, a kádnál kifröccsen a víz, a kabátom is ázik.
Nem fed egészen a víz, mert dajkád gondosan őríz, bal keze megtámasztja fejecskédet, hisz a víz, mely testecskédet jól szolgálja mit kell vétkezni férgekben egy gyermekben hízeleg egyben, s gondtalanul megbízol benne, nem otthonod immár, elhagyván a kopoltyuk fejlődési fokát még ott a sötétben, s most a hamis megfojtana téged. Öblítsük le a mellecskét, fogom én az aranyló kis szivacsot, mely a vízben elúszkál, s lassu nyomással újra meg újra föléd emelem, hogy a langyosan ömlő kristálytiszta sugár szeliden testedre lehullva szétcsorog ott.
Gyönyörűség néked mind ez a mozgás, és te derülve figyelsz, ahogy elfog a kellemes érzés. Majd ezután a dadád két gondos kézzel emel ki, testecskédet, amely csepereg még, fekteti párnás asztalkára, melyen villanykályhán melegített, bolyhos, nagy takaró vár, ebbe sietve beburkol, így szárítgat a dajka. De én kedvtelve időzöm egy kicsikét még és figyelem, hogy gondosan ápol. Nézem a kis cicomát, ahogy öltöztetve a három- szögletüvé hajtott nadrágot s más melegítő holmikat adja reád; mert legfőképp a melegre van szükséged, amit megszoktál ott a sötét és békességes mit kell vétkezni férgekben egy gyermekben, melyet el nem is oly rég hagytál; újdonsült s idegen vagy még e hidegben.
5 Replies to “Nem szeretem a férgeket”
Immár mit kell vétkezni férgekben egy gyermekben bugyolálva alulról egészen a mellig hengerforma vagy, így látszol, de fölötte pikében áll ki a kis kar, pont úgy, mint hogyha vizszintes két szárny lengene kétfelöl, és fenn, ott a fejecskén épp a közepén, a homlokodon hegyesen mered égnek szőke hajad csoda-fürtöcskéje, a néni simítja lágy kefe selymével; hátul még vékony a hajzat, fekszel rajta, de fönt már kunkorodik s karikákban hull a fejecske körül, s legelől felnyúlik a kis fürt.
Elkészülve eképp, kezeim közt nézve köszöntlek. Hátrahajolsz, szempárod szemben az én szemeimmel, bátran nyúlsz arcomba kicsinyke, meleg kezeiddel, megfogod ajkamat, orromat és ha morogva tettetem mérgesnek magamat, te nevetsz. S jön a reggeli, fekve dajkád karjaiban komoly arccal a cuclis üvegből szívod a lanyha tejet, kedvtelve nyeled le a cukros és zabpelyhes italt; de mikor már telve a gyomrod, a mozgás meg a fürdő kéje megújra elaltat. Már sokat éltél; visszahelyeznek most a kis ágyba.
The Project Gutenberg eBook of A menekülő Élet by Endre Ady
És hogy ez is megtörtént, lám, amikor mi nagyok még csak nekikezdünk élni napunkat - újból elalszol. Mit kell vétkezni férgekben egy gyermekben megfigyelésekből tapasztalnunk kell, milyen korai időkre nyúlik vissza ez a beállítódás, amelyet Ödipusz-komplexusnak nevezünk, mert ez a monda egy egészen jelentéktelen letompítással megvalósítja mindkét szélsőséges vágyat, amelyek a fiú helyzetéből következnek, az apa megölését és az anya nőül vevését.
Nem akarom azt állítani, hogy az Ödipusz-komplexus kimeríti a gyermeknek az szülőkhöz való viszonyát; ez könnyen lehet, jóval bonyolultabb is. Aztán az Ödipusz-komplexus többé-kevésbé kifejezett lehet, sőt visszájára is fordulhat, azonban szabályszerű és nagyon jelentős tényezője a gyermek lelki életének, és inkább az a veszély fenyeget, hogy hatását s a belőle származó következményeket lebecsüljük, mintsem, hogy túlbecsülnénk őket.
Különben a gyermekek az Ödipusz-beállítódással gyakran a szülők viselkedésére reagálnak, akiket elég gyakran a nemi különbözőség vezet szeretetük tárgyának megválasztásában, úgy hogy az apa a leányát, az anya a fiát részesíti előnyben, vagy a házasságban való elhidegüléskor azt veszi pótlásul az elértéktelenedett szerelmi tárgy helyett.
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és lányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár veletek vannak, nem birtokaitok. Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, kupchino enterobiosis ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok. Mert az élet sem visszafelé halad, sem meg nem reked a tegnapban. Ti vagytok az ij, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása; Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.
Fordította: Révbíró Tamás.
